Mindig is nagyon szerettem kötni-horgolni, 8-9 éves korom óta újból és újból fellángol a szenvedély. Számomra olyan, mint egy relaxáció, egyfajta meditáció.
Ennek ellenére már régóta nem kötöttem. Érdekes módon mióta a gyerekek vannak szinte egyeltalán nem, pedig másokat pont a gyerekrucik inspirálnak.
De ami késik nem múlik!
Mostanában újra és újra beleakadtam olyan mintákba a neten, amik elkezdték izgatni a fantáziámat.
Első lépésként elmentem és csodaszép fonalakat vásároltam a Barkában.
Vettem színes fonalakat, de kapható náluk festés előtti nyersszínű fonal is, amelyet méterre motringba kötve kimérnek. A többszínű fonalakhoz vettem házi festésre 6x5 dkg-ot.
Nem volt itthon elég Columbus ruhafesték, rendeltem a Kenderkóctól.
De hát nem bírtam megállni, amíg a festékek megérkeztek, így részben Barkás fonalakból, részben itthoni maradékokból addig is kötöttem Brúnónak egy mellényt. A mintát itt találtam.
Mikor megjöttek a festékek, végre belevághattam a nagy fonalfestés projektbe, ami legalább olyan izgalmas, mint maga a kötés.
Összeállítgatni a színeket és lehet izgulni...az ember soha nem tudhatja milyen is lesz a végeredmény.
Nem is minden olyan lett, amilyenek megálmodtam, de így is tetszenek.
Felgombolyítva, a többi Barka fonallal:
Elsőként két kis madárka (bagoly?) készült belőle. Itt találtam rá, megmutattam, és persze volt igény, úgyhogy kiválasztották a fonalakat, ki melyikből szeretné, én pedig tegnap megkötöttem őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése